A branyiszkói ütközet (1849. február 5.)

Görgei csapatai a főváros feladása után a haditervnek megfelelően megindultak Lipótvár felé. Mivel attól lehetett tartani, hogy az előtte álló és az őt üldöző császári csapatok gyűrűjébe kerül, január közepén északra, a bányavárosokba vonult, majd több kisebb vesztes ütközet után a Szepességen át megindult a Felső-Tisza felé. Görgei felvidéki hadjáratának következtében Windisch-Grätz nem mert elmozdulni Budapestről, s az így nyert két hét elegendő volt ahhoz, hogy megszilárduljon a magyar védelem.

Görgei csapatai Besztercebánya kiürítése után átkelnek a Sturec-hegyen. A kép középpontjában Görgei látható. Keiss Károly festménye

 

A Lőcsére érkező Görgei előtt két lehetőség állott. Vagy a Branyiszkón áttörve közelíti meg Kassát, vagy pedig a Hernád völgyében vonul Kassa ellen. Görgei ez utóbbit választotta. Az északi kerülővel elvághatta a Kassa környékén lévő Franz Schlik altábornagy útját Galíciába. Emellett úgy gondolta, csapatainak is jót tenne egy győztes ütközet. Az Eperjesre és Kassára vezető Branyiszkói-hágó elfoglalását az angol Guyon Richárd ezredesre bízta.

A hágó természeti adottságainál fogva kiválóan alkalmas volt a védelemre. Tizenhárom kanyarulata, a rajta lévő útszorosok, a meredek terep egyaránt a védőknek kedveztek, akik igyekeztek barikádokkal megerősíteni az amúgy is természetes erődítményként szolgáló hágót.

Guyon megszemlélte a hágót, s angolul csak annyit mondott: "Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta". Ezt követően előre megírta hadijelentését a hágó bevételéről, s csak a halottak és sebesültek számát hagyta üresen. Kb. 3800 embere volt, a Franz Deym vezérőrnagy vezette cs. kir. dandárnak kb. feleennyi. Deym csapatai azonban harcedzett, sikerhez szokott csapatok voltak, Guyonnak pedig volt egy, alig kéthetes, többnyire felvidéki szlovákokból álló zászlóalja is.

Fotó: Guyon Richárd atillája

 

Deym annak érdekében, hogy ne keríthessék be, igyekezett a hágó melletti mellékutakat, erdei ösvényeket és szurdokokat is megszállni. A megszállás nem sikerült tökéletesen, azonban azzal a nem kívánt eredménnyel járt, hogy Deymnek a hágó védelmére alig maradt csapata.

Guyon csapatai egy részével, köztük a szegediekből álló 33. honvédzászlóaljjal szemből támadott, s előtte sajátos németséggel a következő szónoklatot intézte hozzájuk: "Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen". Ami magyarul kb. annyit tesz: "Ha előre mentek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek". Az első roham kudarca után be is váltotta fogadalmát, majd maga állt a katonák élére.

Segítségére volt Erdősi Imre piarista szerzetes is, aki szlovákul lelkesítette a friss zászlóalj katonáit. Amikor a roham mégis elakadt, Erdősi atya a nála lévő méteres keresztet előrehajította a hóba, s szlovákul így szólt a katonákhoz: "Otthagynátok az Úristent ezeknek a pogányoknak?" Ez aztán mindig elég volt ahhoz, hogy a derék atyafiak visszaforduljanak.

A sikerből a hadosztály mellé kirendelt Nádor-huszárok is kivették a részüket. Parancsnokuk, Emil Üchtritz báró, miután belátta, hogy a lovasság a meredek hágón felfelé semmire sem használható, ezért huszárait hátrahagyva, s maga mellé véve az osztálytrombitást, valamint három század honvédet, egy szűk mellékösvényen megindult a hegyen fölfelé, s közben tízpercenként egy rohamjelet trombitáltatott a kornétással. A védők csak azt hallották, hogy valahonnan az oldalukból is csapatok közelednek. Ez is arra indította Deym vezérőrnagyot, hogy ne erőltesse tovább a szoros védelmét. Annál is inkább, mert Guyon utasítására a csapatok egy része valóban hegynek fölfelé, az utakat megkerülve indult meg, s Deym attól tarthatott, hogy egész erejét elveszíti, ha nem siet a visszavonulással. Közben az ellenség oldalában megjelentek a bekerítő csapatok, s Deym Eperjes felé vonult vissza.

A feldunai hadtest támadottból támadóvá vált. Február 6-án Görgei már Eperjesen volt, 10-én pedig elérte Kassát, amit Schlik előző nap ürített ki.

Fotó: A 33. honvédzászlóalj kitüntető zászlószalagja (Görgei Artúrtól kapták katonái a branyiszkói ütközetben tanúsított helytállásukért.)